Nagyon elmentetek filozófusba.
A nőket meg lehet érteni.
Reuth Bang a mélylélektan elemzésében Írja: "ha valakit meg akarsz érteni, légy az ő szintjén, s onnan ráhangolódva vizsgáld." Nyilvánvaló, hogy a nőkben több az ösztönös elem, a férfiakban a logikai. De! Nem így kerek az egész. Ha a nők többsége nem a férfiakat szeretné és a férfiak többsége nem a nőket, tele lenne a föld buzikkal, és kihalna az emberiség.
Na csók, TI IMÁDNIVALÓ NŐK!
Jó!
De mégjobb Fromm tatától a Szeretet művészetében megfogalmazott gondolat.
Pontosan mi is az azt ne kérdezd, mert nem olvastam.
Szzzzzzzzzz. Köhm. Krákrá. Na.
milo: ok, préri és barna. De az egészben nem ez a leglényegesebb. S fekete-fehér TV-n minden farkas ordas szürke, retrospektíve.
escobar: Márai Füveskönyv c. művében írja, hogy a szerelem s barátság közötti kbség az, hogy az előbbi nélkülözi az önzést. Na, ez azért egy elszomorúsító vélemény, de ez már más téma. Igaz viszontz az is, hogy a szexus némileg ellensúlozza e hátrányt.
Stahanov után, szabadon:
Hogy a nőket meg lehet-e érteni, nem tudhatom, de Verecke híres útján jöttem én, keresem a megismerés ösvényeit, belegázolok bánat- és örömkönny-tengerekbe, hányódom az elveszített vagy soha fel sem sejlő remények Skyllái és Karübdiszei között, majd parlag földre lábalok ki, kergetem a női lélek parttalan régióit, száguldozom az igazság után, de annyi eséllyel csupán, mint amennyivel a lengyelfutó turbókakukkot üldözte az acélszürke ordas, s minden esetben, ha már elérni sejtem a célt, lábam elveszíti a szilárd talapzatot, a mélységből nincs visszatérés, ám a zuhanás közepette belém hasít, hogy a keresett fenomén feminim világ a gyűlet és szeretet, megértés és értetlenség, érzékiség és dermedtség, esély és esélytelenség bástyái közé emelte fel gránitfalait, melyek között minden zugot bebarangolni éppoly lehetetlen, mint mirriádnyi csillagrendszerek maradéktalan felfedezése, ezért hát a NŐről igaz szavú verset írnotok, öröklétű mondatokat tanulságul itt hagynotok nem lehet, csak érinthető e világcsodájú jelenség, ezért bizony mondom nektek, barátim, elégedjetek meg részeredményekkel, keressétek az igazságot, de csak azt, mi életetek kereteibe belefér, szidjatok és aggódjatok, de értük s ne ellenük, lássátok be, hogy férfi-szemetekbe az aranysugarú égi lángos is másként süt, másként ízlelitek a metil-alkoholt, másként tapintjátok a sündisznóhátat, mint ők, s hiába minden küszködés, hiába a teljesség reneszánsz igenlése, bennragadtok a végesség kíméletlen csapdájában, hát elégedjetek meg azzal, ami adatik, beszélgessetek és meghallgattattok, vitatkozzatok, de konkretizáljatok, kerüljétek névtelenségbe burkolt túlzó általánosításokat, mert különben úgy jártok, mint az egyszeri kocaasztronómus, aki a csillagtököt is az égen kereste.
Egyébként pedig nem lehet őket megérteni, nyugodjatok bele.
Kapcsolataimban tökéletes vagyok.
Napkorongként ragyogok a szeretetadás hierarchiájának csúcsán.
Túl sok az a jó, amit az embereknek adok.
Szétporlapnak végtelen energiámban.
Tiltakozom!
Legfeljebb csak a nők egy táborának esetében beszélhetünk erről.
A nők ösztönösen a férfiak meg logikusan cselekszenek.
Várjunk csak, hogy is jön ez ide?
Kis olasz folyó. Nem minden nő partizán. Vannak azért hűségesek is. Escobár, szerintem valamiért nem lehettél jó. Ezen elgondolkoztál már? Vajon miért? Volt valami hibád? Bocs, de ezt meg kell, hogy tudjam. Gyakoroltál önkritikat? Persze vannak "sportolók" a nők között de azok gonoszok.
Tehát :"minél megfelelőbb párt találni az utódnemzésre..."
Akkor, hogy lehet monogám akinek genetikailag programozva van a minél több lehetőség kipróbálása?! Skandallum.
A férfiak nem hajlamosabbak a hűtlenségre, bár lehet, hogy szeretnek félrekúrni.
Mi a hűtlenség juteszembe? Szerintem csakis a LELKI megcsalás. (a nők kedvenc sportja...)
Banyuci ! (megint)
Vitatkozhatunk, de azt hiszem ez egy másik topic. Visszatérve az előbbiekhez, gondolom a társas lények alap problémájával állunk szemben. Megesik ilyesmi az állatok között is, talán még hisztiznek is egy rövidet, de végül az erősebb dönt. Ennyi.
A társadalmi norma nem egyenlő a vallással, akkor sem, ha néhányan szeretik ezt így gondolni! A normák sokkal tágabb kategória, amit a nem vallásosak is elfogadnak és érvényesítenek általában.
Üdv !
Csak most csöppentem ebbe az egészbe, de nem bírom szó nélkül hagyni. "Banya" megjegyzése meglepett. Ha ösztöneink nem monogámok, akkor a kultúránk vajon miért ? Ez egyfajta kényszerzubbony, amit a vallás segít ránk fel, vagy mi ? Talán mazohizmus ? ( néha ugyanis ezt érzem )
Biológiai megközelítésből:
annak van némi alapja, hogy a férfiak hajlamosabbak a hűtlenségre: ugyanis genetekiai programjuk alapjám minél több utód nemzésére van kitalálva, míg a nő az utód felnevelésére és védelmézésére (lásd állatvilág), illetve arra, hogy minél megfelelőbb párt találjon az utód létrehozására. Ugyanakkor mégiscsak társadalmi, társas lények vagyunk, tehát a szokások, a kultúra, a vallás, az erkölcs, az egyén, a személyiség (és még hosszan sorolhatnám) mind-mind bejátszik a történetbe, de az ösztön, a kódolt program igen erős drive! Ráadásul ezt jól megbonyolítja az érzelmek és az emberi psziché sűrűn szövött hálója.
Egyszerűsítve úgy szoktam mondani, hogy csak a kultúránk monogám, az ösztöneink nem!
milosevics, drága!
Felhívnám figyelmed arra a vidékekre, ahol a többférjűség dívik! (Óh, istenem, boldog asszonyok... :)))) )
